Psalms 105

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.1Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. ^a 2Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. ^b 3Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. ^c 4De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. 5A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. ^d 6

Istennek a bűnös és gyenge emberek iránt való irgalmasságának dicsérete

7A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. ^e 8Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. ^f 9A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. ^g 10A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. ^h 11A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. ⁱ 12Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. ^j 13Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. ^k 14Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. ^l 15Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. ^m 16Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. ⁿ 17Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. 18A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. 19A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. ^o 20Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. ^p 21Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. ^q 22Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. ^r 23De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; ^s 24Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. ^t 25Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. ^u 26Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. ^v 27Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! 28Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat! 29

Istennek a teremtés munkáiból való dicsérete

30Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! ^w 31A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; ^x 32A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; ^y 33A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 34Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. ^z 35Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. ^aa 36Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. ^ab 37Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 38Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. ^ac 39A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 40Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 41Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. ^ad 42A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. ^ae 43A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, ^af 44És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. ^ag 45Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;